Nagyon küzdősportos cirkáló

Hiába ez a hivatalos besorolása, meg tudjuk érteni azt, aki igencsak berzenkedik akkor, mikor azt hallja, hogy a Low Rider S a cirkáló kategória tagja a Harley-Davidsonok között.

Azt, hogy az alapmodell Low Rider cirkáló, még meg is értjük: ezt az érzést eléggé hangsúlyossá teszi a kényelmesen uras szarvkormány. A Low Rider S azonban motokrossz-stílusú kormányt és a Low Rider-énél némileg laposabb villaszöget kapott. S ha pusztán ezeket a tényeket vesszük figyelembe, mintha máris valami nyugtalanság lenne rajtunk úrrá. Ilyen kormánnyal, s az ez által indukált vezetési testhelyzettel nem lehet, hogy ez a motor pusztán egy kényelmes, „vonulgatós” jármű legyen! Természetesen a Low Rider sem unalmas, a Low Rider S azonban kifejezetten izgalmas. Ha nagyon eleresztjük a fantáziánkat, akkor talán azt is mondhatjuk, hogy „az egyik a papáé, a másik a fiáé” – a két jármű megjelenése jelzi, hogy szorosan összetartoznak, vérségi rokonságban állnak egymással, mégis van közöttük valami vibráló különbség. És ez nem csupán az eltérő megjelenésben és a különböző motorizáltságban – a Low Riderben 107-es, a Low Rider S-ben 1868 köbcentis 114-es Milwaukee-Eight erőmű dohog –, vagy éppen abban a markáns differenciában áll, hogy a nagyobb teljesítményű motorhoz nem szimpla, hanem dupla első tárcsafék dukál. Az egész gép – mint valami harcművész – kérlelhetetlen küzdősportosságot sugall, amit erősen hangsúlyoznak a hatalmas, 2 a 2-be Shotgun kipufogók és a café raceres fejidom. S ekkor már mi sem lehet természetesebb, mint hogy ezt a modellt mindössze kétféle – Vivid Black és Barracuda Silver – fényezéssel kínálja a Harley-Davidson. A Low Rider S nem elegánsan öltözött mintagyerek akar lenni, hanem egy „bördzsekis rosszfiú”, aki maga alá akarja gyűrni az utat.

Fel!